HungarianMagyarRomanianRoEnglish (UK)

IMAGE GALLERY

FALUNAPOK 2018

VIRÁGOK BODOKON

SCHENGEN II.

INFO

Numarul unic pentru
apeluri de urgenta este 112

 112

Facebook Like Box

Măsuri de mediu și climă

Felidézték a diákéveket

 Kortárstalálkozót tartottak

 

image
 Az egykori diákok, a mai hetvenévesek. Ők a parkok fái
 Sok év után gyűlt össze újra az az egykori osztály, amelynek tagjai 1950-ben együtt lépték át a bodoki iskola kapuját.
 Akkor Simon Magdolna tanítónő harminchat diákot indított el az írás-olvasás útján. Ma már a diákok közül is sokan csupán az egykori barátok emlékezetében élnek.

 

 A május 11-én megtartott találkozó családias, ugyanakkor ünnepi hangulatban zajlott. Az esemény szervezői, Veress Irén és Szilágyi Jolán hangsúlyozták, az együtt töltött pár óra lehetőséget biztosít arra, hogy – akárcsak fiatal korukban – most is örömben és boldogságban éljék át az együtt töltött perceket, elfelejtve minden problémát, szomorúságot, de még azt is, hogy elröpültek az évek a fejük felett.

 Az eseményt Fodor István polgármester is megtisztelte jelenlétével, aki elmondta, hogy a jelenlevők idős koruk ellenére is aktív tagjai a bodoki közösségnek, tudják, mit jelent az összetartás, melyről a találkozó is tanúskodik. Az elöljáró egy-egy szál rózsával kedveskedett az egybegyűlteknek.

 „Fogjad kezem, oly gyenge vagyok, érzem,/ Hogy nélküled én járni sem tudok”, – csendült fel a zsoltár az ünnepi percekben, melyet követően Róth Levente református lelkész olvasott fel Lukács evangéliumából. Személyes tapasztalataiból kiindulva kiemelte: ez a korosztály olyan hitet és bátorságot tanúsít a nehéz percekben, mely példaértékű lehet bárki számára. Higgadtságot, derűt sugároznak azokban a pillanatokban is, amikor őket akarják vigasztalni.

 Az idős emberek olyanok, mint a gyerekek: már a puszta jelenlétük örömet hoz a szívekbe.

A lelkész igyekezett rávezetni az egybegyűlteket arra, hogy nagyon sokszor a tettek helyett bőségesen elegendő a puszta lét, példaként említve Máriát, aki csupán Jézusra figyelt, és nem volt szüksége cselekedetre. Hiszen csupán az számít, hogy kik vagyunk, mindenki azt sugározza, ami benne lakozik. Ha valakinek a lelkében Krisztus van, őt árasztja. Róth Levente az időseket a parkok fáihoz hasonlította, amelyek hasznos feladatot látnak el anélkül, hogy az látványos lenne.

 Az idős emberek, a nagyszülők és dédszülők azok, akik puszta létükkel, a szívből jövő önzetlen szeretettel és odaadással képesek összetartani a családokat, példát mutatva a fiatal nemzedéknek.

Az egybegyűltek imába foglalva adtak hálát az elmúlt évekért, azok örömeiért és azért, hogy Isten által leküzdhették a nehézségeket, majd egy perc néma csenddel emlékeztek mindazokra a tanárokra és barátokra, akik már eltávoztak az élők sorából.

 Ezt követően Nagy Zsuzsa és Sánta Kincső alkalomhoz illő műveket adtak elő, majd az ünneplőkkel együtt közösen elénekelték a nyugdíjas himnuszt. A kortárstalálkozó résztvevői május 12-én virágot helyeztek el a templomban, az Úr asztalán az elhunyt tanárok és iskolatársak emlékére.