2020
2019
A Baróti- és a Bodoki-hegyek között lefolyó Olt kiszélesedő völgyének jobb oldali teraszán fekvő falu közigazgatásilag Bodok községhez tartozik. Területés és határában több régészeti leleőhely található. Az Olt bal partján magasodó Leánykaváron a késő vaskorban erődítmény állott, a folyó jobb oldali teraszán, a falu északi végében a Vármege nevű helyen ugyancsak mesterséges árokkal védett neolit kori telepet tártak fel. A régészek egy római castrum helyét is azonosították, amely déli bejáratának kettős védőtornya ma is látható. Nem kell messze menni, hogy színes újkori falfestményen szemlélhessen meg bárki Napoleon korabeli harci jeleneteket, társasági képeket. Néhány ott elevenedik meg a Bodokhoz tartozó oltszemi Mikó kastély szobáinak belső falain. A szakemberek az 1827-ben épült kastélyt párizsi Élysée palotával hozzák kapcsolatba, s mint ilyent, falképsorozata révén is, Erdély szerte egyedülállónak tekintik.
A falu határában több gyógyforrás található, melyek közül ismertebbek az Olt bal parti árterületén felszínre törő, főként májbetegségekre használt Bagoly borvíz, valamint a vasúton túli Sós borvíz, melynek vizéért a savtúltengésben szenvedők távoli tájakról is eljönnek.
Bizonyára még Oltfejben sem jutott el mindenhova a hír, hogy nem kis kutatómunka révén a községi elöljáró nyomára akadt az oltszemi Mikes-kastély mellett működő egykori Schmutzler-féle lovarda hátasló-vérvonalának, és ennek génbirtokló két sárga kanca csikója már az önkormányzat oltszemi istállójában, megkülönböztetett gondozás mellett ropogtatja a friss szénát.
– Kelemen Attila parlamenti képviselőtől tudtam meg, hogy Magyarországon létezik egy olyan hátasló-vérvonal, amely innen, Oltszemről indult ki, s hogy Füzesgyarmaton találhatóak még ezt hordozó egyedek. Ezekkel az általa kitenyésztett lovakkal versenyzett Emil Schmutzler, az oltszemi kastély utolsó örökös-tulajdonosa 1928-ban az amszterdami olimpiai játékokon. Az oltszemi Lobogó nevű fedezőmént 1939-ben a Komárom-Esztergom megyei Kisbérre, a mai magyar lótenyésztés fellegvárába szállították, ott születtek leszármazottjai, a Lobogó 2, Lobogó 3 és a Rádiházi nevű törzskönyvezettek.
Nem volt könnyű a vérvonal további követése, de szerencsére élnek ott olyan törzskönyvvezető szakemberek, akik annyi év után is elő tudták venni a törzsvonal egyedeinek fejlapjait, és pontosan meg tudták mutatni, hogy milyen kacskaringós és hosszú volt a faj fedezőmének útja Oltszemtől Füzesgyarmatig. Felette nemes cselekedet volt az, hogy egy, a lovakat szerető magyar vállalkozócsoport a Maxim Bájos és a Fernándo Kedves nevű sárga csikókat megvásárolta és odaadományozta a bodoki községvezetésnek. Így a vérvonal kacskaringós, érdekes története bő 70 esztendő után visszakanyarodhatott Oltszemre. A polgármesteri hivatal falának egy részén fényképeken és törzslap-másolatokon lehet követni az elmondottakat. Ezek láttán-hallatán már e sorok írójának sem lehetetlen elképzelni, miként lesz az oltszemi fundus a háromszéki lovasversenyek egyik majdani központja, az önkormányzat terveiben ugyanis szerepel az Olt lankáján álló kezelőközpont övezetében egy nemzetközi előírásoknak megfelelő lovaspálya megépítése.
Trakehneni mén , amely szerepet játszott a fajta kialakításában: Lobogó (eredetileg Lotse), az Erdélyben mûködô oltszemi trakehneni ménesbôl került Kisbérre bérménként, és vonalat alapított.
1942 ősze:
Daniló csikói nagyon lomhák, a nagy rámát, csontot nem örökölték, Pettkó-Szandtner Tibor méneskari ezredes tanácsára a következő mén kerül Rádiházára:
2927 OLTSZEM-I ( Lobogó e. Lotse – Palmona/Helios) 4,5 éves Erdélyből származó trakheneni mén (méretei: 166 – 195 – 20,5), amely a félvér mén ideális típusát reprezentálja: nagy ráma, nyugodt vérmérséklet, gyönyörű tértnyerő mozgás, nagy ugróképesség, nemes vadászlótípus, kicsit fokfaltipró( Temelhüterre beltenyésztett).
A FUNDATIA KIT ALAPÍTVÁNY (KINDER JUGEND TALENT) támogatást nyert 2022-ben“Lovassport program támogatása – az Egyesület fejlesztésének támogatása” címen, azonosítószáma BGA/5411/5/2022, amelyet lovassport felszerelések beruházására költöttünk el.
